A kerge marha kór az információs hálóba belegabalyodott világ eddig leggrandiózusabb, globális hisztériája volt.
A lemészárolt sok millió állatot is el kell siratnunk, meg azt a tizennégy embert, akik marhától, báránytól elkapták a betegséget szerte a világban, de számomra majd’ ilyen fontos a gasztronómia vesztesége: megindult a hadjárat az állati belsőségek, elsősorban a marha és bárány csont- és agyvelő ellen.

Régen a bárány agyvelő volt Franciaországban a legdrágább húsféle, sokkal drágább a marha bélszínnél.
Azt talán mondanom se kell, hogy Magyarországon többnyire szemétre vetik a bárányfejet, hisz nehéz megnyúzni.
Mindegy: az éttermekben ma már amúgy se nagyon belsőséget eladni. Pláne kulturált, művelt, koleszterinjükre adó embereknek.

És azért is! Szétfűrészeltettem néhány fejet, megvettem a  velőt, kicsit lehártyáztam, vörösborban babérral, zsályával, csomborral posíroztam (alig gyöngyözve főztem), kiemeltem a velőket, redukáltam a bort, kicsit édesítettem, kis húslé, kis keményítő.
A bíbor-velőket e mártással adom.

Sírnivalóan finom. Aki nem hiszi, járjon utána