Úgy érzem, e commentnek némileg csipkelődő az éle. Gyanúm szerint arra a bejegyzésemre reagál, melyben azt fejtegetem, kivételes esetektől eltekintve, ha jó dolgokat jó ízléssel raksz össze, abból jó lesz.
Állításomat fenntartom, sőt megtoldom: a kivételek mindössze rögzült szokásainkból adódnak, kevés edzéssel, lelki gyakorlattal megszüntethetjük ezeket.
Ki emlékszik a szocialista csokival kevert ömlesztett mackó-jellegű MESE sajtra? Elvetélt kísérlet volt a sajt és csokoládé házasítására. A repülés első próbálkozásai is tragédiába torkoltak. De talán ez volt az első tétova lépés a zseniális Túró Rudi felé, amin a jó ízlésű franciák udvariasan heherésznek, és legalább olyan abszurdnak találják, mintha eperlekvárba mártogatott élő gilisztát ennének a magyarok.
Ricsit, a szakácsot megkérdeztem, hogyan készítené el a csokoládés pisztrángot. Némi merengés után: hagyma, fokhagyma, chili… kezdte igazi meggyőződés nélkül, de ekkor felcsillant a szeme: lime! lime levél, reszelt lime héj, lime leve!
Magam részéről tejszínes tárkonyos joghurtra helyezném a pisztráng-filét, és a halat megszórnám kakaóbab törmelékkel.
De még gondolkozom a problémán.