A nevéből sejthetjük, hogy eredetileg askenáz, lengyel-német, azaz jiddis nyelvterületről való. Töltött hal. Tenger nincs – édesvízi hal. Nagyon nyomorúságosan éltek azokon a vidékeken. (A szegénynek keszeg, a gazdagnak hekk az a hal, az a hal – mondja a dal). A legszálkásabb hal jutott a szegénynek. A fej-részen át kizsigerelték, óvatosan kiszedték a halhúst – jobb híján szálkástól, péppé főzték, szitán áttörték, ezzel-azzal összekeverték, ízesítették, visszatöltötték a bőrébe, összevarrták, és be a kemencébe.
Ma már inkább szálka nélkül és gombócokat készítenek, posírozzák, és gyakran hideg előételként kínálják. Nagy-Britanniában többféle tengeri halból készül. A lengyelek édesen főzik, mézzel, mazsolával, mandulával. Angliában nem posírozzák, sütik a gombócokat. Litvániában nagyon sok borssal főzik.
És ponty helyett egyre inkább lazacot használnak. (A zsidók csak pikkellyel fedett halat ehetnek.)

Példa arra, miképp változik, őrződik a hagyomány