Babonák2

A konyhai babonáknak se szeri se száma.
Például a kenyér, a kelt tészta úgy általában. A meggyúrt tésztát takarjuk le, tegyük meleg helyre, főleg huzatot ne kapjon. Pedig tudjuk, az élesztőben, vagy a kovászban lévő gombák éhesek, enni vágynak, és ha kapnak, elkezdenek szaporodni. Nagyon ellenállóak, a hideget nagyszerűen tűrik, csak lassabban szaporodnak. A nagy hidegben az emberek is inkább csak összebújnak, melengetik egymást tétlenül az ágyban. De a tésztát akár a frizsiderbe is betehetjük – ott is szépen megkel.

Ám most ürügyként hoztam elő újra a babonát: hetek óta csípi csőrömet Gergővel – lányom egyik barátjával – folytatott beszélgetésem, és kiváltképp utolsó, odavetett mondata.
Az földi időjárás megváltozásáról beszéltünk. Gergő evidenciaként beszélt az ember, a civilizáció, az ipar szerepéről, és én kételyeimet igyekeztem megfogalmazni, leginkább arról szólva, hogy nem is igyekeznek engem meggyőzni az állítás egyértelműségéről, és vannak elismert tudósok, akik állítják, csupán a földöm már eddig oly sokszor bekövetkezett klímaváltozásról van szó.
Mire Gergő: ez ugyanolyan, mintha a darwinizmust tagadnád.
Na és erre elállt a szavam, és nem tromfoltam: Darwin előtt a legjobb tipp az élővilág sokszínűségére a teremtő Isten volt. Darwin egy hibátlan logikai konstrukcióval állt elő, és megfigyeléssel, kísérletekkel igyekezett igazolni elméletét.
Mellesleg mind a mai napig sokan kételkednek a darwini teóriában. De van teória!
A klímaváltozásnál eleve nehezebb a helyzet: milyen kísérletet lehetne többször egymás után elvégezni? És mellesleg mi az elmélet? Tudjuk, az emberek mindenfélét csinálnak, anyagokat alakítanak át, gőzöket, gázokat eregetnek. Közben mindenféle történik a légkörrel, a klímával.

Kisgyerekként biztos voltam benne: a fák hajlongása hozza létre a szelet.
Két dolog egyidejűsége nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést.
És különben is: velem nem lehet így beszélni.

Persze, lehet: az ember okozza. De könyörgök: bizonyítsák.